2 Corinthians 6
1 Társak lévén ebben a munkában: intünk titeket, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek.
2 Mert ő mondja: Kellemes időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek, íme itt a kellemes idő! íme itt az üdvösség napja!
3 Senkit semmiben meg nem botránkoztatunk, hogy szolgálatunkat szidalom ne érje,
4 hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban;
5 megveretésben, bebörtönzésben, háborúságokban, küszködésben; virrasztásban, böjtölésben;
6 tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélkül való szeretetben;
7 igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel (kardjával és pajzsával),
8 dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítok és mégis igazak,
9 mint ismeretlenek és mégis ismerősök, mint halálra váltak és íme élők mint ostorozottak, de meg nem ölettek, [Zsolt 118,18]
10 mint bánkódok, de mindig örvendezők, mint szegények, de mégis sokakat meggazdagítók, mint akiknek semmijük sincs és mégis minden az övék.
11 Szánk megnyílt előttetek korinthusiak, szívünk kitárult.
12 Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti vagytok szűkkeblűek.
13 Viszonzásul - mint gyermekeimhez szólok -, tárjátok ki ti is szíveteket.
14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?
15 És hogyan férne össze Krisztus Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?
16 Vagy mi egyezése lehet Isten templomának a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint az Isten mondta: Lakozom bennük és közöttük járok; leszek nekik Istenük és ők az én népem lesznek.
17 Ezért menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük - azt mondja az Úr -, és tisztátalant ne érintsetek; és én magamhoz fogadlak titeket
18 és leszek nektek Atyátok, ti pedig nekem fiaimmá és leányaimmá lesztek, - azt mondja a mindenható Úr.